Retró mellgép és csúnyán sok nyomás

Teljesen más tervünk volt mára Rigó Ricsivel, de mivel kútba esett (a terv, nem Ricsi) azért gyorsan a megtévesztő nevű FitLife (nem fit, hanem power, life-ról meg annyit, hogy majd' meghaltunk) felé vettük az irányt. (Mondjuk Rigó Ricsi neve is megtévesztő, mert izomzati okokból nem hasonlít semmiféle madárkára.)  A szokás "mit edzünk" fakultatív program-meghatározó kérdés eredmény az volt, hogy az ülős, ámbár összetolós mellgépen kezdtünk nyomogatni.

Itt bírom a súlyt Ricsivel, éppen csak 76-tal több bemelegítő sorozatot csináltam volna, mert Ricsi binárisan oldja meg, kezdi egy kis súllyal majd rárakja az összeset, de sebaj, mi nekem az a 50 kiló izomtömeg - különbség?  Na, a gép külön  megér egy misét, el nem tudom képzelni, milyen kalandos úton és honnan került ide.

A tábla erősen amerikai származást mutat a hőskorból, ami nálunk csak erősíti a bizalmat, pedig ránézésre a kukából került elő, szép és bizalomgerjesztő, mint a Millennium Falcon - de működés és a mozgáspálya bizony ott van. Ebben a műfajban nagyon az élmezőnyben, talán a régi Technogym Isotonic összenyomó jobb csak nála, ami szintén kincs - ezekre OT rendszámot kéne rakni.

Sajnos én így alig melegszek be, így  rohadtul kell figyelnem, a második gyakorlatnál meg legnagyobb megdöbbenésemre Ricsi rögtön a teli súlyra ment, azaz azonnal munkasorozat. 

Méghozzá 50 kilós egykezes nyomás ferde padon, csekély 35 ismétléssel, amit hangosan számoltam neki, nehogy véletlenül többet nyomjon. A képet rögtön utána lőttem, hogy ne legyen őszinte a mosolya. Ennél jóval óvatosabban álltam neki, de szerencsém volt, mert Toldi Zsuzsi felügyelte a mozdulatot a plakátról , nehogy elrontsam. (Komolyan, rendesen nézett a szemével!) A fejem egyébként normálisan nem ennyire pocok, de ez a mozdulat nem tesz jót neki, meg hát nem is diétázom éppen így Superbody szervezés után még. Közben összefutottunk egy keto és időszakos böjt gyakorló sporttárssal, Bodnár Dániellel, aki 43 évesen igen jó fizikumot alakított ki mindenféle őrült izomtömeg ambíció nélkül, a bevált említett módszerekkel. Pontosan erről szólna ez a sport hétköznapi szinten. (A kép sokat nem ad vissza, mert edzés közben fotóztam meg.)

Lazításnak erősen fokos nyomás következett független karos, felső ingás ülő melltől nyomó gépen, szerencsére kis súllyal. (Ricsit itt elfelejtettem lefotózni.) Itt már teljes mértékben a lassú ismétlésekkel elért érzés dominál, ráadásul háromféle fogást alkalmaztam a három különböző sorozatban. Mivel alacsonyabb vagyok de lusta vagyok állítgatni, egyszerűen nem ültem az ülőkére, hanem lábbal tartottam magam, nekifeszülve a háttámlának. Hiába kis súly, a hülyefejvágást még a fotó kedvéért sem tudtuk megszüntetni!

Itt volt a teremben Jobbágy Laci bácsi is, nagyon nagy király, sokszoros erőemelő bajnok, aki jövő héten a PowerChallenge-n is ott lesz. (Velem ellentétben, mert külföldön lesz dolgom.) Laci bácsi 74 körül van, példaérték - és életvitelszerűen edz, ami meg is látszik rajta. A hátazást húzódzkodással fejezte be éppen, amiben az a vicces, hogy a hátán a saját maga által, de mesterséges intelligencia képszerkesztővel alkotott grafika ékesítette a melegítő felsőt. Azaz Laci bácsi hobbiként grafikákat generál ilyen módon, mutatott is egy párat, ezért legközelebb kérek tőle egy rohadt izmos mopszot.
Bár semmiféle izomtömeg-építő ambícióm nincs, de ha lenne, akkor sem hinnék a sok gyakorlatos edzésben, mert ha az elsőtől nem készülsz ki  akkor minek csináltad, ill. ha 10 gyakorlatot meg bírsz csinálni, mire volt jó az első 9? Szóval koncentrált, óvatos gépes tárogatással fejeztük be a mai napot itt  Fitlife-ban, amihez levetettem Ricsiról a pólót a poén és a fotó kedvéért. Végig is röhögte a sorozatot - amúgy póló nélkül nem edzünk soha!