A Linum Fitness egy másik műfaj: ez nem az a hely, ahol könnyű ilyen rendezvényt megcsinálni. Fogalmazzunk úgy: a közönség civilebb szférából való, semmiképpen sem a kemény mag. Épp ezért akartuk nekik megmutatni, meg kedvet csinálni azoknak, akik még nem járnak terembe!Decemberi ünnepek idején full dugóban nem helyieknek ide eljutni a lehetetlenség határát súrolja, mi is délután kettőre mentünk a 17.30-as kezdés helyett.  Így ez a legminibb mini lett, ami azért annyira nem nagy baj, hiszen egy óránál is több tömény izgalom már elég fárasztó tud lenni mindenkinek, pláne, ha közben edzések is vannak. A lényeg, hogy mindenképpen meg akartuk csinálni még idén.

Úgy lett a rendezvény kétnevű, hogy Sántha Tomi is bejelentkezett amikor meglátta a plakátot (na mondom, lesz sztorizás!),  hogy jönne Domavári Gergővel - akit egyébként most hívtam először, de nem utoljára.  A plakátra már nem került fel, de praktikusan bedobta valaki a poént, hogy így Sántha Claus Party lesz. Stílusosan pirosban is jött véletlenül, de ezen felül semmiféle mikulás baromságot nem csináltunk annak ellenére, hogy ezt mindenki kötelezőnek érzi ilyenkor. (Én viszont inkább stílusidegennek érzem, mert nem baj, ha van egy kis dekor, de a túllihegést nem értem, az edzőterem azért csak edzőterem.)

  

A lényeg: összejött a kis versenyző csapat, pár meglepetés indulóval, mindenféle korosztályból. Felhúzással indultunk és itt megtörtént az, ami még sosem: az egyik versenyző kidőlt, nem tudta folytatni a fekvenyomással, pedig ő volt a legizmosabb. A többiek viszont hozták a  számokat durván, hamar felizzott a hangulat.  

Ebben nem kis szerepe volt annak, hogy profi bíróink voltak a rendes PowerChallenge-ről, jó szigorúak, de kivették a részüket a motiválásból is rendesen. Láttunk is pár komoly holtpont-átesést, amikor maga a versenyző is meglepődik, hogy van ott még 10, vagy több ismétlés.

De ezúttal a fentiek szerint nem volt gond, viszont sort tudtunk keríteni a Sántha Tomi-tesztreis, azaz megnéztük, hogy mi a különbség a vidámTomi és a nemvidám Tomi között a fotón. (lásd. fotók.)  Baromi jó formában van egyébként, még mindig simán fotózható, sajnos a jó képekhez nagyjából ez kell. A fedett forma az edzős képeken nem adja ki, én nem edzőset meg nem szeretek csinálni.

Fekvenyomás volt a srácoknak a második: a Linumban kiemelős pad van, ami éppen jó erre. Na, ez a szám egyszerre könnyű és nehéz, mert annyira nem durva, mint egy felhúzás, de itt hirtelen üt be a fáradtság és mivel nincs annyi izom a mozdulatban, nem lehet lábbal megindítani - mint a felhúzást.  A lányoknak vállból nyomás következett, azt szerencsére lapozni se kellett, van fix súlyzókészlet, megoldottuk azzal. Itt se volt ám mindenki rutinos vállból nyomó, voltak koordinációs gondok is, de leküzdötték, hamar adaptálódtak a jó technikához. Itt ugyanis lehet - sőt kell! - lábbal rugózni; csak a sarok nem emelkedhet fel.

A legvége jó nehéz volt a fiúknak: húzódzkodás. Ez is speciális: általaban rudas bicepszet szoktunk alkalmazni, de ebben is rendhagyó volt ez a kis verseny és az előző tortúra után azért 10-15-őket belehúztak. Nem árt tudni, hogy - ha megcsináltuk a kedvet a hasonló kedvcsinálókkal a rendes versenyhez - a húzódzkodásnál addig kell felhúzni magunkat, amíg átlátunk a rúd felett.A lányoknak az utolsó "nőies" gyakorlat, teszt jelleggel: csípőemelés. Manapság nagyon trendi, ámbár többen jelezték, hogy még sosem csinálták, aminek azért örültem, mert tudom, hogy sokan nem csinálnak mást, rohadt nagy csípőemelés mánia van az egész világon a cicanadrág gyártók legnagyobb örömére, mintha a női test csak farizomból állna. Mindenesetre ebben a saját testsúlyos változatban azért látok rációt. 

képek: én

helyszín: Linum Fitness, Nagykovácsi