Nem csak CBumm volt ott a Prága Pro-n!
CBumm (én így szoktam írni viccből) valószínűleg nem véletlenül, vagy a jobb esélyek miatt, hanem reális anyagi ráhatás következtében döntötte el, hogy eljön és megdobja a jegyeladást. Nyilván erős kijelentés ez Mike Tyson (pénzért) visszatérő (mindenki szerint bunda) meccsének hétvégéjén, de Ijesztő belegondolni, mi lett volna a Prága Pro-ból, ha nincs a CBumm szenzáció.
Mindez csak lábjegyzet, mert nem a fentiek miatt, hanem Oláh Ákos fekvenyomó versenyére mentem Ákossal az EVLS Prága Pro-ra - hiszen úgyis élőben közvetíti mindenki a testépítő versenyeket a nyomorult telefonjával, tök felesleges kimenni. Így meg is érkeztünk az ördögi kör végéhez, hogy hogyan öl meg a lájkvadászat komplett sporteseményeket.
Meghívást kapni a Prága Pro tulajdonképpen profi fekvenyomó versenyére nem kis dolog, akad itt pár kiemelkedő versenyző, meg hát az élményfaktor sem utolsó versenyzőként. Az élmény persze azzal indul, hogy jó, ha a versenyző szeret autózni, mert tőlem volt majd' hét óra a helyszín, Ákos meg Miskolccal még kijjebb van vagy 170 kilométerrel. De ez pont az a patthelyzet, hogy repülni sem érdemes, a reptéri macerával időben pont ugyanott vagy, ha meg összekötöd plusz két nap prágai sörözős kiruccanással, odalesz a teljesítmény.
Nem gondolná az ember, hogy fekvenyomásnál is vannak olyasmi praktikák, mint testépítő versenyzés előtt: szénhidráttöltés például. Ákos ezt most megúszta, mert itt kevesebb súlycsoport volt, mint egy sima versenyen, -110 kg-ba pedig neki 105kg körüli testsúllyal befogyni, azaz nem kell üríteni és tölteni. 
A mérlegelés itt is egy nappal korában van, ehhez kell időzíteni mindent. Ákosnak sok év tapasztalat adta procedúrái vannak, hogy mit csinál edzés előtt, hogyan energizálja magát, mikor és mit eszik. Egészen meglepődtem, amikor ezt végignéztem. Ákos a vádliján mutatta, hogy eléggé beütött a töltés.
Mérlegelésre értelemszerűen pénteken érkeztünk. Akkor még szabad átjárás volt mindenhol, nem tudtuk melyik bejáratot kell használni, így a parkoló felől közelítve a testépítő versenyek (amatőr és profi is volt több kategóriában) backstage szekciójában közöttünk ki, majd a nézőtéren. Na ott látszott, hogy a "minden jegy elkelt"-téma nem kitaláció, pontosan tudták a jegyelővételből, hogy sok széket kell kitenni. 
Másnap szerencsére nem kellett korán kimenni, dél körül indult a verseny, 10 körül érkeztünk, bőven volt idő molyolni, majd melegíteni. A bemelegítő helyiség nem volt éppen nagy, két paddal. Érdekes módon ott voltak zsír új Eleiko cuccok: versenypad speciális felülető fekvőfelülettel és újfajta, könnyebben megfogható grammpontos tárcsák asszimetrikus vájattal az ujjaknak. A kinti versenypad másik márka volt, gondolom szponzorációs okok miatt. 
A bemelegítőben a nyelvi akadályok ellenére bajtársias a hangulat. Ákos nyilván többekkel már baráti viszonyban van, de mindenki segít mindenki alapon akkor is, ha esetleg mutogatva megy a kommunikáció. Kívülről ez inkább úgy néz ki, mintha vérprofi módon, fél szavak helyett a kommandósok által használt kézjelzésekhez hasonlóval is megértenék egymást.
A bemelegítés is többlépcsős procedúra. A jó öreg horror Nicoflex kenőcs szigorúan gumikesztyűben, hogy utána ne legyen gond a pisilésnél, , gumiszalag a vállaknak, SMR-henger felsőtestnek majd technikai jellegű fekvenyomások egyre több súllyal. Cserélgetik egymást a versenyzők a padon és segítenek egymásnak fellapozni. 
Élesben a versenyen mindenkinek három nyomása van. A kezdősúlyt Ákos úgy lövi be, hogy abba három ismétlést tudna nyomni. A másik kettő bekért súly már képlékeny, főleg a harmadik: ott már figyeli az ellenfeleket, hogy mennyit teljesítenek DOTS pontszám alapján, azaz olyan súlyt fog kérni, amivel győzni tud. És itt nem csak a nyomott súly, hanem a testsúly is számít, tehát nem kell feltétlenül többet nyomni a másiknál, ha tudjuk, hogy nehezebb a versenyző; ha pedig szoros a verseny, akkor kell csak kockáztatni és olyan súlyra menni, amiben nem teljesen biztos.
Ez a helyzet nem állt most fenn: Ákos látta a versenyzői listában - mivel minden nyilvános és verseny közben minden info kint van monitorokon - hogy a súlycsoportjában egyetlen komoly ellenfele lesz, aki közben a harmadik fogást nem is tudta teljesíteni, így viszonylag könnyed lett a győzelem. Pláne, hogy a súly is könnyen kiment.
Logikus lett volna utána dobni egy sörözős prágai estét, de a sörfogyasztásunk Ákossal együtt is kimerül annyiban, hogy még Prágában is elvagyunk nélküle, a sok utazás és egyebek miatt pedig nem voltunk olyan állapotban, hogy különösebb gasztronómiai felfedezőútra induljunk, így maradt a plázás rántotthús. 
A Prága Pro harmadik szekciója az amatőr/profi bodybuilding mellett a fekvenyomó/felhúzó bajnokság volt, ami másnap a felhúzással folytatódott - reméhetőleg hasonló lelkes kis közönséggel, mint ami a fekvenyomónál volt. (Ezt nem tudom csak annak betudni, hogy a főbejárattal szemben volt a verseny, nem eldugva a sarokban.) 
A többség természetesen az Open döntőt várta vasárnap, mert CBummot nem lehetett megúszni egy prágai éjszakázással. 
Szerencsére nem voltak irreálisak a bírók: bár CBumm kétségtelenül nagyot villantott, a népszerűség nem győzte le a sportszerűséget.